Noha a párhuzamok ordítanak, a legutóbbi bejegyzésre adott idióta válaszokból kitűnik, hogy senki sem szereti, ha a szír és egyéb páriákhoz hasonlítják a Nyugaton dolgozó magyarokat. Pedig észre kell vennünk, hogy mi ugyanolyan ágyútölteléknek kellünk oda, mint a nagyipar által igényelt milliók.
A németek szemében a magyar talán nem annyira gazdasági migráns, mint egy arab, de attól még gazdasági migráns marad. Hol vannak a tömeges német-magyar kettős házasságok? Hol vannak a csodás karrierek? Mikor lett magyar ember az Audi vagy a Volkswagen igazgatótanácsának tagja? Hol vannak a magyarok által épített vagy megvett családi házak Németországban? Sehol. De akkor miért vágyunk oda? Tényleg jobb lenne ott?
Nos, ennek a kérdésnek a megválaszolásához elő kell vennünk a migrációs válság során újabban is sokszor felbukkanó kérdést: miért integrálódnak jól az első generációs bevándorlók, és miért nem tudnak integrálódni a második-harmadik generációsok? Miért látja úgy az első generációs, hogy Németország a Kánaán, és hogyan alakul az idilli kép később? Bár mi nem tanulatlan afgánok vagyunk, a problémáink sokszor hasonlók, és a megoldások csak azért nem, mert nem muzulmánok vagyunk, ezért nem az erőszakhoz nyúlunk, amikor azt gondoljuk: édesanyám, én nem ilyen lovat akartam.
A pakisztániak és a magyarok között jelentős azonosság, hogy mindenki a saját hazájából menekül Nyugatra. Mindenki gazdasági okból megy, és bevándorlóként hirtelen olyan javulás megy végbe az életszínvonalában, ami miatt joggal érezheti úgy, hogy sokkal jobb neki, mint otthon. Ahogyan mondani szokták: az első generációs bevándorló még hálás a gazdanépnek, mert segített neki kiemelkedni a régi körülményei közül.
Talán nem is kell túlragozni, hogy miért bukik meg ez a séma a második generációtól lefelé. Ha az öreg Hasszán vagy Kovács egy nyomorult országban született, nyilván jobban érzi magát Németországban. Jut autóra, új telefonra, többet tud elmenni nyaralni, vehet magának ikszbokszot és PS4-et stb. Nem gondol a gonddal, mert kivakarózott valahonnét, és egyrészt örül, hogy jobban él, másrészt esetleg még hülyének is nézi azokat, akik nem az ő útját járják, és itt maradnak ebben a "kurva országban". Ők is úgy gondolkodnak, mint Gyurcsány: el lehet innét menni. Az így gondolkodóknak üzenem: csodás társaságba keveredtek.
Németország (és sok más nyugati állam) azonban csak az első generációhoz ilyen kegyes, a következőhöz már nem. Ezt nem én mondom, hanem a statisztikák. A második generáció, amely már ott születik, beleszületik egy adott helyzetbe. Nem a háború sújtotta Irakból vagy éppen az oligarchák sújtotta Magyarországról vándorol be. Ő semmiféle hálát nem fog érezni azért, mert van villany napi 24 órában, és mert nem egy olyan országban él, amelyben Orbánok és Gyurcsányok lopják szét a közvagyont.
De hisz akkor beleszületik a szülei által idealizált Mennyországba, nem? Nos, itt kezdődnek az igazi gondok. Egyrészt az első generációs szülők 95%-ban nem érik el a német életszínvonalat. Miközben ők Németországban gazdag magyarok vagy szírek, a gyerekek már csak szegény németek lesznek. A szülők örülnek, mert vettek új telefont meg tabletet meg egy használt BMW-t, a gyerek viszont új iPhone-t akar majd, a legújabb tabletet, és nem használt BMW-t, ráadásul még egy saját lakást is (az első generációs magyar migránsok 99,9%a nem tud saját házat venni). Vagyis neki már német vágyai lesznek, német életszínvonalon akar élni, és nem az lesz a célja, hogy a 300 eurós magyar minimálbér felett keressen, hanem az, hogy jól éljen Németországban. Hiszen a szülei is azért mentek ki oda, hogy jól éljenek. Akkor miért feltételeznénk, hogy a gyerekek nem akarnak jól élni?
Erre a standard válasz lehetne: de hiszen jól élnek. A kint született gyerekek ugyanabba az iskolába járnak, mint a németek, ugyanolyan eséllyel indulnak mindenütt, stb. Aki ezt az orbitális baromságot elhiszi, annak úgy kell. De tegyük fel, hogy igaz. Akkor nézzük meg, hogy a németek, akikkel a magyar gyerekek ugyanolyan szinten lennének, mennyire érzik jól magukat a hazájukban.
1. A németek Svájcba, az USA-ba és Norvégiába akarnak kivándorolni. Ami nekünk Németország, az nekik Svájc stb. Ugyanolyan elégedetlenek a saját helyzetükkel, mint mi a miénkkel. Ez felfoghatatlan, hiszen mindenki azt hiszi: Németország a földi paradicsom maga. Hogyne: első generációs bevándorlóként talán. Németként viszont nem.
2. 2004 és 2013 között 1,5 millió német vándorolt ki Németországból. És még mielőtt felvetődne, hogy ezek biztos "újnémetek": nem csak azok (75%-nak nincs migráns őse).
3. Szinte felfoghatatlan, de a kivándorlók 47% azt mondta magáról, hogy azért hagyja ott Németországot, mert máshol több pénzt keres. Ezen gondolkodjunk egy kicsit. Ha német, akkor azért baj, ha migránsgyerek, akkor azért.
4. Nézzünk néhány konkrét számot: Svájcba tíz év alatt 200 000 magasan képzett német vándorolt ki. Az ottani emigránsokból 50 000 (!) doktori címmel rendelkezik (!). Évente 140 000 ember vándorol ki Németországból. 2015-ben 4 millió németországi születésű ember élt külföldön. Ezeknek 30%-a azt mondta, soha nem fog visszaköltözni a hazájába.
5. A gazdasági világválság nagyon átrendezte a dolgokat. Azóta a németek rájöttek, hogy talán mégsem akkora jó ötlet kivándorolni, de nézzük csak a korábbi statisztikát: Mennyországban 2006-ban az összes megkérdezett 40%-a mérlegelte, hogy kivándorol. Aligha kell hozzá szakértőnek lenni, hogy belássuk: nyilván nem a 80 évesek válaszolták, hogy szeretnének másutt boldogulni. Vagyis a fiatalok körében a 40%-os arány jóval magasabb lehetett. A döbbenetes az, hogy ennél még Magyarországon is kedvezőbb a kivándorlást fontolgatók aránya! (A 19-30 év közöttiek fele menne ki, míg Németországban akkor a teljes felnőtt lakosság 40%-a!)
Magyarul a bevándorlók utódainál a földi paradicsom érzés megszűnik. Ők már félig németek, félig bevándorlók, de mindkét állapotnak a rosszabb felét kapják: olyan elégedetlenek lesznek, mint egy német, és olyan hátrányokkal indulnak, mint egy bevándorló.
Kommentekbe várom azokat a hozzászólásokat, akik kint akarnak maradni, és sikeres életük van. Mondjuk vettek egy házat vagy lakást. Németországban egyre több a saját lakással-házzal rendelkező ember, arányuk a felnőtt lakosság körében pár éve átlépte az 50%-ot.
Források:
http://www.vg.hu/velemeny/kivandorlas-osszeomlik-e-a-magyar-nyugdijrendszer-451254
http://www.handelsblatt.com/panorama/aus-aller-welt/spanien-ziel-nummer-eins-40-prozent-aller-deutschen-denken-ans-auswandern/2675948.html
http://www.welt.de/politik/deutschland/article138249483/Deutschlands-Talente-verlassen-in-Scharen-das-Land.html
http://www.expat-news.com/20872/life-style/studie-warum-viele-deutsche-auswandern/
http://www.meineimmobilie.de/kaufen-verkaufen/immobilie-suchen/statistik-zeigt-es-gibt-mehr-wohneigentuemer-als-mieter
Utolsó kommentek