Szegény Scherer Péter (az askenázi-német név egyébként borbélyt jelent). Rábízzák, hogy olvassa fel Nádas Péter egyik regényének egy részletét. Bauhaus van ugye, Pécs a világ közepe. (Rendeztek maguknak meg a sznoboknak egy kiállítást a bauhaus kisszámú őrültjei: ha elmész megnézni Monet, Csontváry, Benczúr vagy Dalí képeit, az igen, ott látsz valamit. Na de itt? "Nézd, annak a széknek nincs támlája, annak meg karfája." Tényleg megéri, csodás élmény lehet tök egyforma székeket meg fésülködőtükröket nézegetni órákon át.)
Szegény Scherer felolvas a Párhuzamos történetekből (holokauszt, mi más?), és azt hittem, hogy elrontott valamit, amikor azt mondja, hogy "Madzarnak nem a [...] nem tetszett perse, hanem a...". Mondom, miért perse? Miért nem persze? Utána sajnos rájöttem: mert Scherer annyira sötét, hogy a latin per se 'önmagától, önmagában' kifejezést így felolvasta, ahogyan le volt írva neki. Perse. Gratulálok.
Eszembe jut szegény Geszler Dorottya, aki egy játékban megkérdezte a játékostól, hogy kikkel érkezett. Valami olyasmi volt a válasz, hogy a három lányommal. Mire Geszler szó szerint ezt mondta:
Igen, a három grátia.
("Persze mit is várhatnánk az egykori szépségkirálynőtől, aki 19 évesen harmadik helyezést ért el az 1989-es Miss Hungaryn." Ez a mondat amúgy a femina.hu-ról való. Ott is görbíti a teret az IQ, hiába. Egykori szépségkirálynő, aki harmadik lett. Szegény Puskás Öcsi meg egykori világbajnok, aki második lett...)
Utolsó kommentek