Megjelent az indexen a Tarlós-interjú, amelyen a kommentek szerint sokan szörnyülködtek, voltak néhányan, akik felhívták a figyelmet, hogy százszor inkább Tarlós, mint a liberális börtönválogatott, de csak egy kommentre emlékszem, amely a lényegre tapintott.
Ez a Tarlós nem az a Tarlós. Vegyük észre. A kemény, mindent lesöprő TI a múlté, az interjúból csak az látszik: Tarlós István nyerni akar, minden áron, minél nagyobb fölénnyel. Meg akarja győzni a Jobbikosoktól a liberális zsidókig az egész várost, hogy őrá van szükség.
Tarlós Istvántól azt vártuk volna (és most lényegtelen, hogy egyetértünk-e véleményével!), hogy konzisztenes lesz, hű régi önmagához, és határozottan (nem feltétlenül kemény szavakkal, de határozott véleményt képviselve) fogalmaz a Főszabóval kapcsolatban, vagy Budapest színeiről, esetleg korábban a kultúra sokszínűségéről, a homárok felvonulásáról, stb.
Ehelyett Tarlós mostanában mindent elken, és ez gyűlölőit talán megzavarja, tudatos támogatóit biztosan elbizonytalanítja. A régi és újdönsült archantropos fideszeseket, akik egy görényt is beszavaznának, ha narancssárga köpenyt adnának rá, nem érdekli az egész, ők törzsi hangulatban rohanják majd meg a szavazófülkéket, ahol vésik majd az X-eket a papírra, ahogyan mások szokták, akik egyébként egy szellemi szinten vannak velük.
Az a baj, hogy Tarlós nem mond semmit. Semmiről sem mond semmit. "Megvizsgáljuk, majd meglátjuk, talán, esetleg" -- én ezt leírhatom, de kérem, vegyük már észre, hogy ezeket a szavakat nem én mondtam, hanem egy ember, aki Budapest főpolgármestere lesz. Tényleg ezt várjuk egy főpolgármestertől? Hogy két héttel azelőtt, hogy átveszi a hatalmat, ne legyen véleménye olyan kérdésekről, mint a város színei vagy az egyik legnagyobb könyvtár neve, vagy az 56-os emlékmű? Mégis milyen vezető lesz egy ilyen emberből? (A séma persze ismerős lehet Orbán tavaszi beszédeiből, amikor talán tüzes fogóval sem lehetett volna rávenni a min.elnököt, hogy elmondja, mégis mit terveznek.)
Jöjjön tehát Atkári János, nem keresek semmit Demszky ellen, a főváros román nemzeti színeit talán így is hagyjuk, Szabó Ervinről is lehet elnevezni könyvtárat, az 56-os emlékművet talán elbontjuk, talán nem, és így tovább. Tarlós jól láthatóan helyezkedik, törleszkedik, mint a göthes macska, ahelyett, hogy keményen kiállna az elvei mellett -- de hoppá, talán itt is a megoldás?
Nagyon kedvelem Lovas István írásait, nem csak a stílusa, éles okfejtései, leleplező írásai és kiváló jóslatai miatt, hanem azért is, mert ragaszkodik egy elvéhez, és sokszor megemlíti, ha olyanokról ír, akik szintén tartják magukat ehhez a vezérfonalhoz: mindig az igazat kell mondani, és következetesen képviselni a véleményünket. Akkor is, ha ez jelenleg nem éri meg, mert valójában csak ez éri meg. Szavazatok és főleg a lelkiismeret szempontjából. Tarlósnál jól látható, hogy melyikre koncentrál. Az elsőre szüksége van.
Utolsó kommentek