Nehéz úgy írni egy világszerte megbecsült emberről, hogy a bejegyzésben nem sok pozitívum lesz olvasható, sőt. De miért ne? Mindig azt szoktam mondani, hogy nem érdekel, ki mondja, ha hülyeség, akkor hülyesé. Hogy tömören fogalmazzak: ne azt nézd, ki mondja, hanem hogy mit.
Itt van tehát a dalai láma (a bölcsesség óceánja, hát, ezt ki-ki eldöntheti magában), aki eljön hozzánk osztani az észt. Ez már visszatetsző, hiszen nehogy már egy, a mai világra adaptálhatatlan, mindenféle világi követelményeknek totálisan meg nem felelő vallás guruja mondja meg a frankót. A buddhizmus arra való, hogy 8000 méter magasan, a hegyi kecskék között gyakorolják, azonban a modern nyugati demokráciákban (meg nagyjából minden létező és működő államban) semmi helye nincs. Aki mégis eszerint kíván élni, annak sok szerencsét.
Hagyjuk tehát, hogy mit mond a láma, tegyük fel, hogy a következőket a kocsmában böffenti el a falusi asztalos, a széklábak Michelangelója (utalás csak vájtfülűeknek, aki nem érti, olvasson klasszikusokat). Tehát:
Soha nem fogok olyan területen újjászületni, amely Kína ellenőrzése alatt áll. Meglehet, hogy úgy döntök, soha többé nem is születek újjá.
Ezenkívül nekünk is üzent, hiszen őlámasága akkora ász, hogy azt is tudja, mi vezet ki minket a jelenlegi válságból:
Ne csak panaszkodjanak, hanem dolgozzanak keményen!
(Ha jól emékszem az eredetire, az még lapidárisabb volt: Don't complain and complain. Work hard! Ehhez tessék hozzáképzelni azt az agresszív, bunkó, üvöltözős kínai stílust, meg a láma vércsevijjogású hangját...)
Aztán ott vannak még szavai a jóságos iszlámról, amelyről mindenki megtudhatta őlámasága által, hogy nem agresszív vallás (dehogy!), és a dzsihád valójában azt jelenti, hogy harcolnunk kell a bennünk élő rossz ellen. A dzsihád tehát nem szent háború, hanem az ember belső megreformálásának folyamata. Azt ajánlanám a lámának, hogy olvasson egy kicsit többet. A dzsihád szent háború (is), melyet a hitetlenek ellen kell folytatni. Az iszlám felfogása szerint a világ két részből áll: amely elfogadja az iszlámot, és amely nem. Utóbbi országok a háború földjei, ahol addig kell küzdeni, míg az ott lakók át nem térnek az iszlám hitre. Ha valaki részt vesz a dzsihádban, bőkezű jutalomban részesül a mennyekben, a mártírok pedig garantáltan a hetedik mennyországba kerülnek. Békés gondolatok, igaz? (Csak egy rövid kiegészítés: a békés dzsihádról maguk a iszlám tudósai beszéltek a lámának. Én meg azt teszem hozzá, hogy a Mohamed és nyomán a nagy tanítók arra hívták fel híveik figyelmét: mindent tegyetek meg a hit terjesztése érdekében. Hazudjatok [ez vonatkozik ide], csaljatok, térjetek át kereszténynek, ha kell, és amikor eljön az idő, akkor előbújhattok az álarc mögül.)
Eszembe jut dubya, vagyis George Walker Bush. Ő szokott ekkora baromságokat mondani, csak a dalai láma ökörsége előtt hasra illik esni, dubyán viszont jókat röhögünk (ő is kijelentette, hogy isteni tervet visz végbe, és hogy őt isten irányítja). Ezt a "ne panaszkodjatok, hanem dolgozzatok keményen" mondatot bizonyára valamelyik kisvárdai kocsmában hallotta a vén pók, ahol -- jelenleg Indiában élvén -- meglátogatta a helyi indiai közösséget. Elképesztő arrogancia süt ezekből a szavakból, a magyar nép teljes hülyének nézése, és fellengzős idiotizmus egyaránt megbújik a háttérben.
Azon morfondírozom, hogy talán a láma láma beváltja fent idézett "fenyegetését". Fájó szívvel, de tudomásul vesszük. Még jó, hogy Coelho nem születik újjá, bár néha még ő is szárnyaló sólyomnak látszik a láma fölött...
Utolsó kommentek