Gondolom, hogy sokak számára lesz érthető, amiről írni fogok. Akiknek nem esett le a címből a tartalom, azoknak tényleg melegen ajánlom a posztot, mint a bornírtság egyik csodálatos példányát, melyet gombostűvel átszúrva kellene vitrinben mutogatni. Talán még olyanok is lesznek, akik elgondolkodnak magukon - magukra ismerve.
Hungarica, Ismerős arcok, nomádétel.hu, Wass Albert, Kárpátia és így tovább. Mi a közös a fentiekben? Az, hogy egyesek kizárólag ideológiai alapon szeretik őket. Nem a józan többségről beszélek, akik esetleg tényleg az értéke miatt szeretik Wass Albertet vagy a Hungaricát (amelynek szerintem nulla zenei értéke van, de úgy kell nekem, miért Bach és Bartók az örök kedvenceim?). Hanem azokról, akik "ébredésük" után jönnek rá, hogy a Hungaricát szeretni kell. Nem hinném egyébként, hogy van az ébredésnek pillanata, ez ostobaság, de valami nagyon mély dolognak kell történnie, ha egyszer csak valaki úgy véli, márpedig Hungaricát kell hallgatnom, Wass Albertet kell olvasnom, mert különben nem vagyok jó ember, nem vagyok olyan, amilyen lenni szeretnék!
A legszebb ebben, ha ideológiai alapon meg is magyarázzák maguknak, hogy amit hirtelen elkezdtek olvasni, enni, hallgatni, azok tényleg jók (Wass Albert tényleg jó). Elkezd tetszeni a Kárpátia, akiknek nincs hangjuk, vagy a nomádétel.hu (ahol tényleg jó kajákat csinálnak), akkor is, ha momentán nem ízlik, és az sem baj, ha az ősmagyar kajákon paradicsom virít.
Tényleg, azzal még nem foglalkozott senki, hogy megideologizálja, hogy a www.nomádétel.hu választékába azért kerülhet paradicsom, mert a zsidó világösszeesküvés majdnem sikeresen fojtotta el azt a TÉNYT, hogy a paradicsom ősmagyar étek? Várom a megoldásokat a kommentekben.
Szóval meggyőzik magukat az újmagyarok (ősmagyarok, bocsánat), hogy nekik nemzeti zenét kell hallgatni. Nemzeti írókat kell olvasni, és persze magyar ételeket kell enni. Ki ne hallott volna olyat, hogy "menjen minden kínai haza, nincs szükség a kajáikra (sem)", vagy "kinek kell az olasz étel, amkor itt van a jó kis gulyás meg a pörkölt". Valóban kevéssé vagyok magyar, ha ízlik a nyolc kincs mártás, és szeretem a pizzát? Vajon aki ideológiai alapon nem eszik pizzát (ne beszéljünk az ipari szemetet látványsütő mekdodóról és társaikról), az nem hülye? És ha a pizza magyar találmány lenne? Akkor finomabb lenne? Akkor szabadna enni? BF: nagy, kövér tízes.
És itt már kapirgáljuk a lényeget is: mert az, hogy néhány marha ideológiai alapon mit csinál, igazából nem is annyira fontos. Ha ők bebeszélik maguknak, hogy a Kárpátia jó zene, nem érdekel. Sajnálom, hogy ennyire rossz az ízlésük, mint ahogyan a diszkópatkányokat is sajnálom ugyanezért (lám, csak egy helyre került a Hungarica meg a diszkózene, ahogyan az illő is). Azonban valamit már nem tudok elfogadni: azt, hogy én nem vagyok magyar, és kirekesztem magam az IGAZI magyarok köréből, ha nem szeretem Wass Albertet, a Hungaricát, és nem eszem a nomádételnél (egyébként utóbbi példa nem jó, mert nagyon jól sütnek-főznek).
Mert az ízlés nem lehet nemzeti érzés kérdése, ugyebár. Ha egyszer a pizza finom, a magyar dörmögős pedig bántja a fülem, akkor az nem azt jelenti, hogy szar zsidó vagyok (ha szeretem az olasz kaját, miért vagyok zsidó? ej, ha ezt egy külföldi elolvassa...), hanem azt jelenti, hogy ilyenek az ízlelőbimbóim, és jobb a zenei ízlésem, mint sok más embernek. Magát és az ízlését mindenki úgy alakítja át ideológiai alapon, ahogyan akarja, de hogy mást is ez alapján ítéljen meg (el), az elfogadhatatlan. Kellene egy kis toleranciát tanulni.
Utolsó kommentek