Miért töltünk le? Ihletet kaptam, és megnéztem a songo.hu nevű nevetséges oldalon, hogy a Rush nevű zenekar 2112 című, véleményem szerint elég zseniális albuma (bár a dalszövegben vannak borzasztóan lapos mondatok, de a zene kiváló) mennyibe kerül. Nézzük.

3800 Ft-tól, korlátlan alkalommal lejátszható, de csak 5-ször lehet cd-re írni, sőt mp3- és egyéb lejátszókra is csak 25-ször lehet rámásolni. A kiadható licencek száma pedig három. Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, és nem is fogok utánanézni, mert a bornírtság csúcsaival csak ritkán foglalkozom. De most komolyan. Még ha azt mondanák, hogy 3800 Ft-ért megkapom ezt az albumot, arra azt mondom, oké. 3800, és utána azt csinálok vele, amit akarok. Mp3-at írok belőle, annyiszor másolom, ahányszor akarom. Annyiszor írom át, ahányszor akarom.

Na de kedves kollégák ott, a songo.hu-nál: 3800 forintért a digitális változat kevesebbet tud, mintha megvenném lemezen??? Ki az az állat, aki ezek után pénzt ad egy ilyen albumért?? Nekem ugyan megvan, de azért kipróbáltam: kereséssel, kapcsolódással és mindenféle hókuszpókusszal együtt 5 percig tartott letölteni az albumot.

És ezt akárhányszor felírhatom és azt csinálok vele, amit akarok. Akkor miről beszélünk?  Hogy bezárnak az internetes zenei áruházak? Hát mi más lehetne a sorsuk ilyen idióta árpolitika és egyáltalán politika mellett?