Nem kívánok azzal foglalkozni, hogy a norvégiai merénylő Izrael-barát, szabadkőműves, támogatja a homoszexuálisokat és így tovább, bár érdemes lenne erről is megemlékezni. Annak kapcsán, hogy a média erről mikor fog hírt adni. Gondolom, mindenki tudja a választ. Nyilván arra is mindenki tudja a választ, hogy miért nem szabad a kiválasztott népet negatív konnotációkban megemlíteni. Öncenzúrának, esetleg rettegésnek hívják azt a mechanizmust vagy érzést, amely áthatja a szerkesztőket, amikor egy ilyen hírrel találkoznak.
De tényleg, ha már itt vagyunk: szoktam értetlenkedni, de azért olyan jó lenne, ha valamelyik rádiós szerkesztő felesége lennék, és otthon, a vacsora mellett beszélgetnénk a norvégiai férfiról, vagy arról, hogy Izrael más országok repülőtársaságainak ad utasításokat (és senki nem MERI még csak megpendíteni sem, hogy ezt mégis hogyan képzelik???), vagy hogy felvásárolják Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot (amit után óriási kuss van, pedig nyilván a mi elitünk és értelmiségünk sem hülye, csak retteg). Mert ezek az ügyek nem vernek nagy hullámokat a médiában, és akkor még nagyon finoman kritizáltam.
De, ami fontosabb: a törvények szerint a norvég ember 21 évet kaphat, maximum. Nyilván ennyit is fog kapni. Drága norvég kollégák: liberálisak vagyunk? Megjavulhat az ember? Nem kell az az életfogytiglan? Gratulálok. Breivik kap 21 évet, utána kiszabadul, és megint megöl száz, kétszáz vagy ötezer embert.
Ennyit akartam.
Utolsó kommentek