A KSH legutóbbi adatait, amelyek szerint külföldről többen jöttek haza, mint amennyien kimentek, a ballibek és Orbánék egyéb gyűlölői próbálták úgy beállítani, mint álstatisztikát, álhírt, az EP-választás előtti hazugságot stb. A külföldi adatok azt mutatják, hogy valójában több magyar van kint, mint amennyiről a KSH tud, viszont megvédeném az állami intézményt: ők csak statisztikákból élhetnek. Hiába "érzik úgy", hogy talán nem jók a számok, a megérzések és érzések a statisztikákban nem játszanak szerepet. A hírek, amelyeket az elmúlt hónapokban és években olvastunk, olyan káoszt teremtettek, mintha egy orosz típusó dezinformációs kampány anyagait olvasnánk. Varga Mihály szerint évente 20 000 ember jön haza, Tállai András szerint egyenesen többen jönnek haza, mint amennyien elmennek, a Magyar Idők szerint 300 000 ember dolgozik külföldön, mások szerint 600 000-nél is többen vannak kint (ami lehetséges, mert nem mindenki dolgozik, aki kint él). És így tovább. Viszont a KSH adatai, még ha pontatlanok is, akkor is azt mutatják, hogy az elvándorlók száma csökken, sőt lehet, hogy tényleg többen jönnek haza, mint amennyien kimennek. Körbekérdeztem az ismerősöket, hogy ők csak elvándorlást látnak maguk körül, vagy tényleg vannak, akik hazajönnének. A következő válaszok születtek:

1. Elenyésző azoknak a száma, akik most akarnak lépni. Jelenleg a magyar gazdaság annyira jól teljesít, hogy egyszerűen anyagilag nem éri meg külföldre menni annyi embernek, mint mondjuk 2-4-8 éve. Mivel rengeteg szakmában hiány van, a szakképzett munkaerőt már jobban megfizetik, a vállalkozók pedig lényegében annyi pénzt kérnek el egy fal felhúzásáért, egy égő kicseréléséért vagy egy ház szigeteléséért (stb., stb.), amennyit nem szégyellnek. A magasabb képzettséget igénylő munkakörökben sokkal magasabbak a bérek, mint évekkel ezelőtt, ez szintén kérdésessé teszi a kivándorlást. Vannak, akik ilyen-olyan okból mennének, de saját közvélemény-kutatásom szerint az ilyen emberek száma folyamatosan csökken. Vagy pedig csak a szokásos "be vannak készítve a bőrönd és holnap megyünk" dumát nyomják, de ezt hallgatom már tíz éve, szóval nem gondolják komolyan.

2. Számomra is meglepő módon vannak ismerősök, akik tényleg hazajöttek külföldről. Azokról van szó, akik 2a) valójában nem is akartak menni, de a lakáshitel vagy a munkanélküliség kikényszerítette őket külföldre. Ismerősök közt van több nagycsalád is, akik hazaköltöztek, miután összeszedtek annyi pénzt, amiből egyenesbe hozták az életüket itthon. Németországból, Ausztriából, Nagy-Britanniából érkeztek haza. Hogy mi a motivációjuk? A legtöbbeknek az, hogy 2b) nem akarják, hogy a gyerek ne magyarként nőjön fel, hanem német vagy osztrák vagy skót legyen. És ott vannak azok, akik soha nem akarták elhagyni úgy igazán, gyűlöletből az országot, ezért 2c) a bérek emelkedésével simán hazaköltöznek. És nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik 2d) a barátaik vagy a családjuk miatt jönnek haza: nem akarják, hogy idős szüleik egyedül maradjanak, hogy a halálukig már csak évi egyszer láthassák őket, és hogy a barátaikkal ne találkozzanak, csak évi egyszer.

3. Vannak azok, akik még várnak, és mérlegelnek, de nem utasítják el a visszavándorlás ötletét. A fizetések már majdnem jók, az egészségügy színvonala szar, de talán javul, az oktatás viszont egyértelműen jobb, mint ott, ahol élnek. Ők reménykednek, hogy jöhetnek, mert szeretnének itthon boldogulni. Külföldről nem tehetnek semmit, de erősebb bennük a hazaszeretet, mint az Orbán-gyűlölet, és ha politikai váltás is lenne, és látszana a fény az alagút végén, akkor tényleg indulnának haza. Hogy aztán itthon is meghonosítsák azt a munkakultúrát, amit kint megszoktak. Ebből mindenki profitálhatna itthon. Remélhetőleg nem szürkülnének vissza a magyar valóságba, hanem felemelnék magukkal az országot.

Aligha kell bizonygatni, milyen fontos lenne, hogy a nyugati munkakultúrával átitatott magyarok jöjjenek haza, és kezdjék el átformálni az országot. Hátha kevesebb lenne az adócsalás, a számla nélküli munka, a lógás, a lapátot támasztó magyar munkás. Talán nem kellene egy évet várni egy tetőfedőre és négy hónapot egy szobafestőre. Talán ki mernék nyitni a szájukat az urambátyámvilág, a mutyik ellen, mert nincs félnivalójuk: ha nem tetszik nekik valami, bármikor várja őket a második hazájuk. És, hogy Orbán gyűlölőit megnyugtassam: igazából a fentieken kívül azért is jó lenne, ha minél többen visszajönnének, mert

akik jönnek, azoknak döntő többsége nem Orbán mellett fog szavazni. 

Legyen az a végszó.