PREMISSZÁK
Puzsér Róbert kiváló írással jelentkezett a saját Facebookos blogján. A gondolatmenet kiindulópontja: a rendőrség több millió forintot költ(ött) el arra, hogy megtalálja a miniszterelnök lányának a telefonját. A Puzsér írása alatt kommentelők érzik, mint ahogyan a rendőrökön kívül minden normális ember érzi, hogy ez már túlmegy minden határon. Nyilvánvaló, hogy a rendőrség csak arra akaszkodik rá, akire tud. Nem véletlenek azok a történetek, amikor valakinek ellopják a biciklijét, ő megüti a tolvajt, mire a bicikli tulaját fogják bevinni, és megbüntetni önbíráskodásért. De ugyanígy csak engem büntet meg az ellenőr, ha jegy nélkül utazom, mert a cigányt nem fogja. Félti az életét. Igen, ha cigányéknál ötezer forint egy emberélet, akkor a hatezer forintos büntetés elkerüléséért miért ne ölne?
Puzsér az Orbán-telefon után rátér az általános bizonytalanságérzetre, és megpendíti, hogy ha ő Budáról sötétnek látja a helyzetet, és fegyverviselési engedélyt kér az állampolgároknak, akkor milyen lehet a helyzet valahol Borsod mélyén? Ott az állampolgárok nem fegyvert akarnak, hanem napalmot, mondhatnánk vicceskedve, Zuschlag nyomán, ha a helyzet nem lenne katasztrofális. Puzsér nagyon helyesen megpendíti azt is, hogy ezek az emberek "a széljobbra szavazó százezrek". És ezután előjön a fegyverviselés legalizásának kérdésével, amivel ugyanakkor nem ért egyet. Nem akar olyan országban élni, ahol akárkinek lehet fegyvere.
KÖVETKEZTETÉS
Robi! Én sem akarok olyan országban élni. Az a te nagy bajod, hogy nem látod a megoldást, mégpedig politikai csőlátásod miatt nem látod, pedig ott hever előtted. Csendőrségnek hívják. Ezt a meg sem alakult, de máris illegalitásba küldött szervezetet, amelyet jelenleg különböző, polgárikör-jellegű csoportok alkotnak, pontosan azért hozták létre, amit Te leírsz: mert a nagy többség nem akar embert ölni. Nem akar fegyvert a házába, mert fél, hogy a gyerekei játszani kezdenek vele, és agyonlövik egymást; mert fél, hogy ő maga sebesít vagy öl meg valakit tévedésből; mert a fegyver drága, a lőszer drága, lőni tanulni drága -- de a legdrágább a lelki nyomorúság, amelyet a jogos önvédelemből gyilkolónak okoz, hogy agyonlőtt valakit.
Puzsér azt mondja, átadtuk az erőszak gyakorlásának jogát a rendőrségnek, és sokak szerint vissza kell vennünk, mert a rendőrség nem él vele. (PR: "Az erőszak monopóliumát az egyén átadta az államnak, a fegyvertartás jogáról ennek keretében mondott le. Ha az állam felhagy a közrend védelmével, azzal a közte és az egyén közt létrejött szerződést egyoldalúan felmondja, és így eljátsza a további jogalapját arra, hogy korlátozza a fegyverviselést.") Csakhogy Puzsér nagyon súlyosan téved, amikor azt hiszi, hogy az emberek fegyvert akarnak. Nem, nem akarnak. Békét akarnak. Azért adták oda az erőszak jogát az államnak (vagy inkább "mondtak le róla"), mert nem akarnak ölni. És ha a rendőrség tehetetlen, akkor nem az a megoldás, hogy kiterjesztjük a fegyverviselés jogát mindenkire.
Akkor kell egy másik szervezet, ami nem csak képes, hanem meg is akar védeni minket. Önkéntesek saját pénzükből és szabadidejükben védik azokat, akiket a rendőrség nem véd. Egy normális államban ilyen embereknek kezet csókolna a belügyminiszter, nem pedig üldözné őket -- és ha nem üldözheti, mert nem követnek el semmilyen jogsértést, akkor egy normális belügyminiszter nem hoz olyan törvényt, hogy lassan a csendőrség csíráját alkotók puszta létezése is jogsértő. (Zsidótörvények? Kuláklista? Gárdatörvény? Érezzük a párhuzamokat???)
Puzsér jól látja a problémát, de nagyon rosszul látja a megoldást. És még valami: a csendőrség vagy a hozzá hasonló, betiltott polgári kezdeményezések fegyver nélkül is rendet tudnak tenni, ahol megjelennek. Ezen is érdemes lenne elgondolkodni, mielőtt (gondolatban) felfegyverezzük az országot.
Utolsó kommentek