Írtam már, hogy latinul tudni nehéz, angolul még nehezebb, nem azért, mert a primitív angol nyelv nehezebb, mint a latin, hanem mert ha valaki angolul nem tud, azt jobban észreveszik, mint ha latinul bakizik. Persze a legjobban azt veszi észre a művelt magyar, ha valaki magyarul bakizik. Utóbbi mondatban a művelt szón különleges hangsúly van.

Azt kérdeztem tőlem egyszer egy angol ismerősöm, hogy ismerek-e a magyarnál nehezebb nyelvet. Mondtam, hogy ez nézőpont kérdése: a kínai írást megtanulni félelmetes munka lehet, a szanszkrit igékről nem is beszélve, de még a primitivizálódó angol nyelv kiváló ismerete is óriási energiabefektetést igényel. Hiszen, ahogyan egy amerikai barátom mondta egy nagyon bonyolult nyelvezetű könyvről a '40-es évekből: ilyet ma már nem adna ki egyetlen kiadó sem, mert az angol anyanyelvűek sem értik, mi van odaírva.

A magyar nyelv szerintem nagyon logikus, és ráadásul a kevés igeidő és a nemek hiánya a nyelvtant könnyebben megtanulhatóvá teszik. Azonban: itt van a helyesírás, ami bizonyosan a legnehezebb a világon. Miközben az angolok vagy a németek nem foglalkoznak különösebben holmi egybeírással meg különírással, nem is beszélve az i-képzős főnevekről, addig nálunk csak ez a néhány tétel több tíz oldalt tesz ki az Osiris Helyesírásában, és akkor még nem volt szó a vesszőhasználatról vagy az idézőjelekről.

De sohasem az a baj, ha valaki nem tud tökéletesen magyarul (ki tud?). Hanem az, ha valaki nem is akar csiszolódni, sőt még rosszabb, ha egyenesen abból él, hogy ő tud magyarul, miközben dehogy tud. (És még lusta is, mert én legalább utánanézek, ha valami nem megy.)

Szeretem azokat a könyveket, amelyeknek a címében helyesírási hiba van, mert jókat röhögök azon, hogy senki sem vette észre. De azért az mégis kiverte a biztosítékot, amikor az Európa Kiadó (ma már ugye Alexandra, ami meg is látszik rajtuk) így jelentette meg Stephen (ejtsd: sztívn, tehát nem sztefen, meg hasonlók) King könyvét: A búra alatt.

Megnéztem, a bura szó hosszú a borítón. Mivel nem olvasok Kinget, nem tudom, hogy csak a grafikus rontott, vagy a könyvben is ez áll. De ha a grafikus rontott, akkor sincs mentség: aki könyvekkel foglalkozik, az tudjon magyarul. Én több grafikust is ismerek, és tudom, ha rajzoltatok bármelyikükkel, akkor 100%-ig biztos (nem 99%, nem is 80%), hogy az ábrákra írottak hibásak lesznek. Ha egy táblázatot kell megrajzoltatni, akkor még arra sem képesek, hogy hibátlanul átírják az eredeti szavakat az újrarajzolt táblázatba vagy ábrára. És ez felháborító, mert nem csak hogy ostobák, de ráadásul azzal sem tisztelik meg a könyv íróját vagy szerkesztőjét, hogy rendes munkát végeznek.

Hányszor vitatkoztam már magyar szakosokkal, össze sem lehet számolni. És nem arról, hogy kell-e vessző valami obskúrus szabály alapján valahova, mert azt senki sem tudja, még Laczkó Krisztina sem. Hanem a 6-3-as szabályról és más alapesetekről.

Megdöbbenve láttam, hogy az újságírók képesek leírni, hogy műlyégpálya, és miután több médium is átveszi, sehol sem tűnik fel. Mint ahogyan az sem, hogy 88 találat van a magyarul nem létező "egymilliárdadik" szóra. Persze majdnem mind valamilyen reálos ember nevéhez fűződik (csillagászat, IT, telekommunikáció stb.). Micsoda felháborodás kísérte, amikor egy reálos tanárnő azt mondta, hogy ő ugyan a Google-ben keres helyesírási szabályokra, de ezt a gyakorlatot ne kövessük! (Mondta ezt úgy, mintha nem olyan bölcsészek ültek volna vele szemben, akik az életben nem kerestek a Google-ön helyesírási szabályokat. De nyilván magából indult ki.) Mert valami kifejezésre, már nem emlékszem, mi volt az, több volt a helytelen változat, mint a helyes. (De azonnal mutatok egyet: írjuk be a Google-be, hogy forintalapú és forint alapú. Mivel a poént már lelőttem, mindenki sejtheti, hogy a helytelen, különírt változatra majdnem hatszor annyi találat van, mint a helyesre.) Erre egy barátom megjegyezte: de tanárnő, nézze már meg, hogy kik írták le rosszul, csupa fizikus, meg mindenféle reálos. A tanárnő persze fel volt háborodva (mert ő is az volt, és velünk ellentétben ő nem tudta, hogy melyik a helyes változat). Sajnos azt kell, hogy mondjam, ma már jogosan háborodhatna fel, mert a reálosok ugyanolyan iszonyatosan írnak, mint a humánosok.

Szétfeszítené a cikk kereteit, ha azzal foglalkoznék, hogy mit lehet tenni ez ellen, ezért csak egyetlen szó a végére: bekeményíteni.