Hm, már lassan magamnak is úgy tűnök, mintha nem tudnék elszakadni Tarlóstól, de a legutóbbi bejegyzésem kapcsán muszáj írni fővárosunk első emberéről. Meg úgy általában a politikusokról. Nem lesz politizálás, mert más aspektusból közelítünk a dolgokhoz.
Azt írta valaki a Magyar szakosok és korrektorok... című bejegyzésre, hogy ekéztem valakiket. Már mindegy, hogy kiket. Nem gondolom, hogy a kommentelőnek igaza van. Viszont a bejegyzés rávilágított a mi kis országunk egy csodás tulajdonságára, arra, hogy senki nem képes azt mondani, hibáztam. Az Európa Kiadó megmagyarázza a búrát, de ezt a magyarázatot idáig kb. egy ember ismerhette, most az ő jóvoltából megismerhetik mások is. Miért kell kenegetni a szart? Kiadunk egy könyvet hibás címmel, majd megmagyarázzuk egy magánlevélben, hogy miért adjuk ki hibás címmel. Ugyan már. Erre a megoldás: nem adunk ki hibás címmel könyvet.
Hogy hogyan jön ide Tarlós? Szerencsére nem jártam azon az útszakaszon, ahová Tarlós zsenije buszsávot álmodott, és nagyon sajnálom azokat, akik ott voltak, és szoptak a városfejlesztés új koncepciója (löhh) miatt. Ilyen helyzetben én azt mondanám: hölgyeim és uraim, ezt elrontottam, bocsánatot kérek, amiért tönkretettem a napjukat, nem jól modelleztük az eseményeket. Ehelyett mit mond Tarlós? Azt, hogy visszavonjuk a buszsávot, és majd később felfestjük, addig is szakmai munka fog folyni. Hol van a bocsánat? Hol van a tanultam belőle? Tarlós, több tízezer ember szívott miattad, jó lett volna megkövetni őket. Az jutott eszembe, hogy nem akarok ilyen ember lenni.
Most, amikor rávilágítottak, hogy mit írtam rosszul egy posztban, megpróbálhattam volna megmagyarázni, hogy én miért vagyok akkora tekintély, hogy leírhatom rosszul, és egyébként is, Kálmán László szerint a magyarszakost akár egybe is lehet írni, de ez hülyeség. Nem néztem utána, leírtam rosszul, és kész. Miért kell mindig mindent megmagyarázni, pontosabban nem is ez a jó szó (a kommentben megmagyaráztam, hogy miért írtam rosszul: mert analogikusan gondolkodtam), hanem inkább a kimagyarázni.
Magyarország a kimagyarázók hazája. Ez megy kicsiben, amikor kimagyarázzuk, hogy az nem is úgy volt, én talán ott sem voltam, és egyébként is más a hibás. Ez megy nagyban is, amikor a balesetet okozó, a gyorshajtó vagy akárki megmagyarázza, hogy rossz a KRESZ, tönkrement a sebességmérő, és egyébként is, miért áll a rendőr a szilvafa alatt, takarásban, ha nem állhat ott, és mocskos állat mind. (Erről lesz még szó.)
Hadd írjam át Hofi poénját (Mi a korrupció? Amiből kimaradsz.): mi a tévedés? Amiből szeretnél kimaradni. Parlamenti képviselőink nem tévednek, a politikai műsort vezetők sem tévednek, és ha mindenki tudja, hogy aki éppen beszél, hazudik, akkor is meg lehet magyarázni, hogy nem is hazudik. Gyurcsány szenvedélyes igazságbeszéde, Novák Előd "akasszuk fel" bekiabálása, bekiabálása vagy Tarlós "visszavonjuk a buszsávot, majd később felfestjük" mondata ugyanaz. Nem én vagyok a hibás -- hirdetik mindannyian, noha mindenki tudja, hogy ők a hibások.
Jó lenne egy olyan világban élni, ahol azt mondják az emberek, hogy "igen, ezt elrontottam". Ha valakinek kára-baja lett, akkor hozzátehetik, hogy bocsánatot kérek X-től vagy Y-tól. Nem nagy dolog, és valójában sokkal többet ér, mintha tévedhetetlennek mutatjuk magunkat.
Utolsó kommentek